Magyarország, Lengyeltóti, kek-tó
2025. július 10-13.
Tudástárunk annak az ember és világképnek a kivonata, aminek a talaján a missziónk áll.
A Manas Festival programjainak alapvetése ez a három egymást is támogató jelenségkör:
A nyugati civilizációban a felnövekedés során a test tudatunk leépül a racionális tudat és a vizuális ingerfeldolgozás javára.
A jelenlegi oktatási rendszer is hangsúlyosan az értelmi funkciók fejlesztésére van kiépítve. Ezáltal tudati kapacitásunk egyéb lehetőségei kihasználatlanabbak maradnak.
Külön nehezítés, hogy a modern tudomány a tudatra kizárólag az agy nem pedig a teljes test eredményeként gondol, szemben a keleti filozófiával, ahol az értelem jellegű tudatot Buddhi-nak a testmemóriában rejlő intelligenciát pedig Manas-nak nevezik.
Az Értelemről:
A tudatunk logikus gondolkozási képessége, ahol az ok-okozat láncolatán haladunk. Ezt hívják lineáris gondolkodásnak, hétköznapi szóhasználattal okosságnak.
A Manasról:
A testtudatból, sejtemlékezetből építkező mély intelligencia, vagy bölcsesség mely 6-ik érzékként képez hidat a racionális elmefunkciók és a flow állapot között. Ezt nyugaton az intuíció képességeként ismerjük.
A döntési képességünknek két alapja ez, ami egyensúlyban alkalmazva kölcsönös együttműködéssel képez egy egységes tudatot.
Az életünk alapvetően döntések sorozatából áll, beleértve a „nem döntés” döntését is. Általában a nyugati kultúrában a döntéshozatalt egy kizárólagosan racionális elmefunkciónak képzeljük. Azonban, rengeteg olyan helyzettel találkozhatunk, melyekben a racionális elme egyenlő mértékben támogatja a döntés bármelyik végkimenetelét. Ezt nevezzük dilemmának.
Esetleg egyszerűen csak gyors döntéshozatalra van szükség, ahol racionális végiggondolásra nincs idő. Ilyenkor támaszunk az intuíciónk, melynek támogatója egy jól működő testtudat (Manas).
Sokan azt tapasztalják, hogy a racionális gondolkodásuk egy, a komplexusaik által megterhelt terület, vagyis sérült a logikai ív. Ekkor a testtudatra, Manasra hallgatva tudnak pontosabb, autentikusabb döntéseket hozni, reagálni.
A döntési képességünk
A pszichológia tudományos kísérleteket is végzett az ember döntési folyamatáról, ahol azt találták, hogy a hétköznapi ember döntési stratégiája racionalizáló és nem racionális. Vagyis, az érzelmi alapú döntés hozás indokolására születik racionális elmefunkció, mely valójában a döntési folyamat után aktiválódik.
Az ember tudatában és biológiájában is megfigyelhető a két különböző, egymással kölcsönhatásban működő rész. Pszichológiailag az IQ-EQ páros, biológiailag a jobb-bal agyfélteke párosa, de ehhez hasonló a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer is a szervezetünkben.
Az emberi tudat egy életen át fejlődik, bölcsül. Ez a folyamat sokszor képes félresiklani és nehézségekhez vezetni a hétköznapjainkban. A transzformációs – pszichedelikus – fesztiválok tipikusan komoly kihívások elé állítják a hétköznapi működésünket. Ennek sok nyeresége mellett, vannak nehézségei is. A Manas festival célul tűzi, hogy ezekben a kihívásokban elméleti és gyakorlati segítséget nyújtson. Továbbiakban ehhez pszichológiai emberképet hívunk segítségül.
A Személyiségről:
A hétköznapokban funkcionáló „én”. Élettapasztalataink és adottságaink egymásba fűződő eredménye. A személyiség több különböző elfogadott pszichológiai modellben is lépcsőzetes, szakaszos fejlődést mutat. Ezek a fejlődési emeletek alapjaiban meghatározzák, mit vagyunk képesek megvalósítani, átélni a hétköznapokban.
Fejlődésünk lépcsőfokain, elkerülhetetlen, hogy kihívásokkal találkozzunk. Ezeket a “növekedési fájdalmakat” normatív krízisnek nevezzük, ilyen például a kamaszkor.
Ez a fejlődési folyamat ugyanazokból az állomásból épül fel minden emeleten:
beazonosulás, differenciálás, integráció
Felnőttkorban a következő lépcsőfokra vezető fejlődési folyamat sok esetben flow állapot vagy egy csúcsélmény megélésével kezdődik. Ilyenkor egy rövid időre kitekinthetünk aktuális tudatszintünk perspektívájából és betekintést nyerhetünk az énfejlődésünk következő lépcsőfokainak lehetőségeibe. Első csúcsélményeink után szinte törvényszerűen visszamerülünk hétköznapi szokásaink, kényszerpályáink közé, perspektívánk azonban maradandó táguláson ment keresztül, így már semmi nem érződik többé ugyanolyannak.
Ennek hatására felgyorsulhat tudat fejlődésünk, ami egy erősödő kínnyomás időszakával járhat, ezeket nevezzük normatív kríziseknek. Ebből sokszor újabb csúcsélmények segítségével tisztul ki a kép, hogy eljött a változás ideje, mert aktuális tudatszintünk nem kielégítő többé.
Maradandó változáshoz sok esetben szembe kell néznünk tudatalattinkba lenyomott komplexusaink tartalmával. Második lépés az ezzel járó érzelmek elfogadása melyben transzformálódni tudnak a komplexusaink. Gyakran ebből viselkedésünk megértése és kényszerpályáink elengedése is születik (integráció). Ez a tudati fejlődés mindig szinkronban történik testünkben lévő feszültségek elengedésével egy rugalmasabb, energetikailag átjárhatóbb testi-lelki működést eredményezve.
Bármelyik szakaszban ér minket sérülés, trauma sejtemlékezetként beépül a testünkbe (Manas) és a továbbiakban a tudatalattinkból komplexusként fogja meghatározni viselkedésünket, hátráltatni fejlődésünk folyamatát.
A komplexusokról:
A test energetikai rezgését lefojtó, tehát az energiák szabad áramlását blokkoló testi és lelki feszültség összegzése. Az egó program alapjául szolgáló merevlemez.
A komplexus kifejezést C.G.Jung pszichoanalitikus alkotta meg. Megoldatlan belső illetve külső konfliktusok disszonanciájának következményéből áll. Ezek a lelki tartalmak erős érzelmi töltéssel bírnak; megzavarják a normális pszichés energiaáramlást, ezzel folyamatos energiahasználatot fenntartva. Tömören fogalmazva: minden megoldatlan tudattalan érzelmi töltés.
Különböző eredet elméletek léteznek komplexusainkra. Legismertebbek a trauma elmélet, a karma és a transzgeneráció.
Trauma elmélet:
MANAS értelmezés: Feldolgozatlan érzelmi tartalom. Kényszerpálya.
Tipikusan gyermekkori (de előfordul, hogy a felnőttkori) személyiséget túlterhelő, ezért a “énfunkció” megőrzése érdekében a tudattalanba rejtett élmény. Fontos megkülönböztetni komplexusainkból fakadó nehézségeinket, a fejlődéssel járó természetes nehézségeinktől.
Transzgeneráció elmélet:
MANAS értelmezés: Genetikailag örökölt tartalom
A Transzgeneráció koncepciója szerint mai kihívásaink vérszerinti családunkból eredhetnek akár hét generációt átívelően. Vannak elméletek melyek transzgenerációs tartalmainkra genetikai örökségként gondolnak. Génállományunkat nem tekintik módosíthatatlan anyagi megkötöttségnek, hanem a tudat által újraírható jelenségként gondolnak rá.
Karma elmélet:
A karma keleti koncepciója szerint születésünk előtti előző életekből hozott mintázatok az okai a mai kihívásainknak. Tehát komplexusaink hátterében nem csak ezéleti emlékek szerepelnek.
Fontos megkülönböztetni komplexusainkból fakadó nehézségeinket a fejlődéssel járó természetes nehézségeinktől.
Normatív krízisekről:
A fejlődésünk elkerülhetetlen lépései közben kialakult “növési fájdalmak”. Ezek a szeparációs szorongás, dackorszak, iskolaérés, kamaszkor, életközép válság.
Az egészségesen megélt szeparációs szorongás: biztonságos kötődés alapfeltétele. 1 éves körüli gyermek ráébred kicsinységére, kitettségére. Ezidáig bárki felemelhette, azonban innentől jobban ragaszkodik megszokott gondozójához és idegenekkel bizalmatlanabb.
Az egészségesen megélt dackorszak: akaraterő alapfeltétele. 2-3 év körüli gyermek ráébred, hogy saját akarata és érzései nem mindig egyeznek a külvilágéval. Ezért akaratát megpróbálja ráerőszakolni környezetére bármi áron akár földön fekve ordítva.
Az egészségesen megélt iskolaérés: együttműködés készség alapfeltétele. 6-7 éves gyermek átéli és felismeri mások érzéseit és így a szocializáció kihívásaival találja szembe magát. A különböző érdekek összehangolása okozza a nehézséget.
Az egészségesen megélt kamaszkor: az önálló identitás alapfeltétele. 12 éves kor felett a fiatal elkezdi megkérdőjelezni az eddig gondolkodás nélkül elfogadott rendszert. Tipikusan gondviselőkkel és más meghatározó struktúrákkal (iskola, munkahely…) szembeni lázadás időszaka.
Az egészségesen megélt életközép válság: ok nélküli derű előfeltétele.
A felnőtt társadalmakban tipikusan a kitűzött célok sikeres elérését tekintik az elérhető boldogság legmagasabb szintjének. Sikereinket követően ideális esetben egy boldog extázist élünk meg, mely elmúlása után emelhetjük a téteket és új célt kitűzve előről kezdhetjük a folyamatot. A fejlett társadalmakban az emberek egy jelentős részének ez a fejlődés utolsó állomása.
Egyre többen vannak akik számára azonban feltűnik, a cél és siker orientált élet szélmalomharc jellege. Ilyenkor az élet értelmének görcsös keresése mellett egyre súlyosbodó motiválatlanság és depresszió útjára léphetünk.
Itt a kihívás a célra tartásból megérkezni a jelen pillanat flowjába és cél mögötti létbe, ahol az életnek már nem értelme és célja van, hanem egyszerűen jó.
A Manas festival missziója minden programjával támogatni az oknélküli derű megismerését és megtartását. Ehhez magasabbrendű énünkkel kapcsolatteremtésre van szükségünk.
Tudatfejlődési lehetőségeink nem érnek véget a társadalomban jól működő felnőtt állapotánál. Mindenki számára elérhető ez a belső potenciál. Csúcsélményeken és flow állapoton keresztül kapcsolódhatunk vele.
Magasrendű én:
Személyiségünk határain túlmutató tapasztalatokat az életünkhöz integráló működésmódunk. Tudatfejlődési lehetőségeink nem érnek véget a társadalomban jól működő felnőtt állapotánál. Mindenki számára elérhető ez a belső potenciál. Csúcsélményeken és flow állapoton keresztül kapcsolódhatunk vele.
Sokféle néven ismert: „belső isten”,”self”, „felsőbb én”, az integrálpszichológia pedig transzperszonális képességünkként gondolkozik róla.
Fejlődésünket leginkább szolgáló pontos útvonal irányába mutató bölcs belső iránytű. Belső hangunk és intuíciónk forrása.
A Flowról:
A kilazított testtudat-érzelem egység rugalmasan tud reagálni a külvilágból érkező impulzusokra.
A cselekvés és a tudat összeolvadása: A flow állapotában annyira magával ragad az adott tevékenység, hogy szinte eggyé válunk a mozdulatainkkal. A flow-ban elhalkulnak a komplexusaink. Eltűnnek a szorongások és a negatív gondolatok, mindez igen nagy erőt ad és a flow élménye után sokkal erősebbnek és pozitívabbnak éli meg magát az ember, mint előtte, kifejezetten gyógyító.
Intuícióról:
Testünk – Manasunk- és tudatunk megérzése egy adott jelenségről. A minket körbevevő világ – emberek, terek, gondolatok különböző rezgésszámai – szabadon végig tud áramolni Manasunkon, amely képes dekódolni számunkra a rezgések által hordozott információt egy testérzet, benyomás, vagyis egy intuíció formájában.
Pontos:
A legkevesebb szenvedéssel járó fejlődési pálya.
„A” pontból „B” pontba a legkisebb kínnyomással vezető útvonal. A magasrendű én fő feladata, hogy a pontos útvonalon haladjunk. Komplexusainkból fakadó egó túlműködés esetén, a pontatlan útvonalon haladunk, tehát kerülő útra tértünk, többet szenvedünk. A valóságban bejárt útvonal a két működésmód közti tánc eredménye.
Csúcsélmény:
Egy rövid kitekintés a fejlettebb tudatszintek létélményébe. Egy élmény, amelyben „határtalan távlatok nyílnak meg” és amelyet „extázis, csodálkozás és félelemmel vegyes tisztelet” követ. A pszichológia létrejötte előtt misztikus élményeknek is nevezték a csúcsélményeket.
Csúcsélmény és a flow élmény MASLOW (első transzperszonális pszichológus) -nál összefolynak:
Transzperszonális tudatszintek:
személyes világunkat meghaladó, egyetemes léthez kapcsolódó motivációk, tapasztalások és következmények.
Maslow a csúcsélmény kifejezéssel utalt az intenzív önmegvalósítás pillanataira.
A csúcsélmény bekövetkezésekor úgy érezzük, mintha össze lennénk kapcsolva környezetünk elemeivel. A színek és hangok élénkebbnek tűnnek – az érzékletek tisztábbak és élesebbek.
Csúcsélmények akár passzív módon is létrejöhetnek, de leginkább akkor fordulnak elő, amikor mélyen belefeledkezünk valamilyen tevékenységbe. A csúcsélményt átélő ember jellemző módon annyira belemerül a tevékenységbe, hogy a személy és a tevékenység teljesen összeforr egymással, a tevékenység „válik” magává a személlyé.
A Hinduizmus ugyanezt a koncepciót dharmának nevezi és a természet rendjeként, isteni tervként gondol rá. Ez az isten által kijelölt fejlődési ív akár életeken keresztül haladva, ugyanoda vezet. Ugyanebben a világképben közismert koncepció a karma, ahol előző életeinkben elkövetett tetteink következményei vannak ránk hatással. A Dharma ehhez képest egy belső felelősség rendszer, ahol már nincs szükség külső következményekre.
A nyugati világ erre erkölcsként gondol.
A hindu kultúra tradícionálisan különösen részletgazdagon alkotott fogalmakat a transzcendens, szakrális világról.
A nyugati materialista kultúrában található fogalmakkal nem könnyű ezeket a koncepciókat lefordítani. Mi mégis megpróbáltuk.
A Hinduizmus és a jóga négy kategóriában értelmezi a tudatot:
Buddhi – az agyban összpontosuló értelem
Manas – a test mély emlékezete és az ebben rejlő intuitív bölcsesség
Ahankara – személyiség, identitás
Chitta – kozmikus tudat, egyetemes lét, a magasrendű én-nel való kapcsolatképesség
Erről ezen a linken lehet tovább olvasni:
Hindu culture has created a particularly detailed set of concepts about the transcendent and sacral world.
It is not easy to translate these concepts with the terminology that exists in the Western materialistic culture. Nevertheless, we gave it a try.
Hinduism and yoga interprets the mind in four categories:
Buddhi – the intellect that culminates in the brain
Manas – the deep memory of the body and the intuitive wisdom living in it
Ahankara – personality, identity
Chitta – cosmic mind, universal existence, the ability to make contact with the superior self
You may read more about it under this link:
A személyiséget definiálhatjuk úgy, hogy a külvilágtól önmagát elhatárolni képes sokoldalú egység, amelyre jellemző a sokféleség organizációja, egységbefoglalása. A pszichológia énfejlődés modelljében (Jane Loevinger) a személyiség lépcsőzetesen fejlődik. Az ember fejlődését már régóta lépcsőzetesnek vélik nagy pszichológusok, különböző szempontok alapján: a szexuális fejlődésünket Sigmund Freud, a szociális fejlődésünket Erik Ericson, a kognitív fejlődésünket Jean Piaget , az erkölcsi fejlődésünket pedig Lawrence Kolhberg. A keleti és nyugati filozófiai és pszichológiai emberképeket Ken Wilber foglalta össze a tudatfejlődés 9 lépcsőfokán. Az általa létrehozott Integrál pszichológiai modell szerint minden ember ezen a létrán indul el gyerekkorában és lehetőségei szerint magasra tör, a tudatfejlődés önkéntelen hajtóereje mentén.
A fejlődés első szakasza tudatszintünk alapvetéseinek megkérdőjelezésével kezdődik. Az ezutáni időszak pedig egy fel le ugrálás a soron következő és az aktuális tudatszintünk között. Csúcsélményeink hatására rendszerint felugrunk, aztán egy tudatalatti trigger pont benyomódására komplexusaink aktiválódnak (egonk túlműködik) és ezáltal vissza is eshetünk.
Az efféle felugrások idejében jellemző az új szintbe való teljes beazonosulás élménye. Innen visszanézve az összes lejjebbi szint illúziónak érződik. Idővel azonban megértjük (differenciálás) , hogy a tudatszintek egymásra épülő egyre valódibb létélmények, nem pedig egymástól elkülöníthető valóságok tehát mind szükséges lépcsőfoka mindannyiunk személyiségfejlődésének (integráció) .
A Manas festival missziója minden programjával támogatni a tánctéren megélt csúcsélmény és flow állapot integrálását.
Personality can be defined as a versatile unit capable of delimiting itself from the outer world, with a special capacity to organize and integrate diversity.
In Jane Loevinger’s theory of ego development the personality develops in a gradual fashion. Great psychologists consider the development of the human being as a gradual one. Sigmund Freud explains that the sexual development of a human being is gradual, Erik Ericson shares the same approach about social, Jean Piaget about cognitive and Lawrence Kohlberg about moral development. It was Ken Wilber who integrated the manscape of oriental and occidental philosophy and psychology on the nine levels of the development of consciousness. In his integral psychology model every person starts climbing this ladder in their childhood and does their best to reach as high as possible, motivated by the involuntary driving force of the development of consciousness.
The first period of the development starts with questioning the fundamental beliefs of the current level of our consciousness. The next period is about jumping up and down between the current and the consecutive level of consciousness. Our peak experiences usually make us hop up, then a certain trigger point in our subconscious mind activates our complexes (our ego starts overfunctioning) and thus we may fall back.
At times of such jumps it is common for one to identify themselves fully with the new level. In retrospect all the levels beneath seem an illusion. Over time we understand that the levels of consciousness build upon each other and that they are more and more authentic experiences of being (differentiation), and not realities that can be segregated from one another, therefore they are necessary steps for all or us in the process of personal development (integration).
The mission of MANAS Festival with all its programs is to support the integration of the peak experience and the flow state one goes through on the dancefloor.
A fejlődés irányába mutató belső nyomás, változási motiváció. Komplexusaink méretével egyenesen arányosan növekszik a fejlődésünkhöz szükséges kínnyomás.
Pain pressure: the inner pressure and motivation for change that point towards development. The intensity of the pain pressure required to push us forward on our development path increases in a linear fashion with the magnitude of our complexes.